A pajzsmirigy ultrahang vizsgálat során egyre gyakrabban derül fény göbök jelenlétére – nem csak azoknál, akik panaszokkal érkeznek, hanem szűrővizsgálatok során is. De mit jelent ez a gyakorlatban? Tényleg van ok az aggodalomra? És mi történik ezután?
Mit nevezünk pajzsmirigy göbnek?
A pajzsmirigygöb a pajzsmirigy szövetében megjelenő, általában jól körülhatárolható elváltozás. Lehet szilárd (solid), folyadékkal telt (cisztás), vagy vegyes szerkezetű. A göbök túlnyomó többsége jóindulatú, de fontos kizárni azokat a ritkább eseteket, amikor rosszindulatú elváltozás áll a háttérben.
A kivizsgálás első lépése: pajzsmirigy ultrahang
Ez a legelső és legfontosabb lépés: gyors, fájdalommentes és részletes képet ad a pajzsmirigy szerkezetéről. Az ultrahang alapján a szakorvos meghatározza a göb méretét, szerkezetét, határait, esetleges meszesedéseit vagy érrajzolatát.
Az ultrahang során számos olyan jellemzőt vizsgálunk, amelyek alapján eldönthető, hogy szükséges-e további beavatkozás. Gyanúra adhat okot például, ha a göb sötétebb (hypoechogen), szabálytalan szélű, apró meszesedéseket tartalmaz, vagy fokozott érrajzolattal rendelkezik. Ezen tulajdonságok alapján az orvos eldönti, hogy szükséges-e mintát venni a göbből.
Mikor van szükség tűbiopsziára (FNAB)?
Ha a göb 1 cm-nél nagyobb, vagy ha ultrahangos képe alapján gyanús jegyeket mutat, a szakorvos aspirációs citológiát (FNAB – fine needle aspiration biopsy) javasolhat. Ez egy gyors, helyi érzéstelenítés nélküli mintavétel, amely segít kizárni a rosszindulatúságot. A mintát egy vékony tűvel veszik le, és citopatológus elemzi mikroszkóp alatt.
A vizsgálat során az esetek többségében egyértelműen eldönthető, hogy a göb jó- vagy rosszindulatú. A diagnózis alapján születik meg a döntés a további teendőkről: megfigyelés, beavatkozás vagy műtét.
Ha a göb jóindulatú, de panaszokat okoz (pl. nyomásérzés, nyelési nehezítettség), vagy esztétikailag zavaró, többféle kezelési lehetőség is szóba jöhet – a hagyományos műtéten túl ma már elérhető a lézeres thermoabláció is.
