A szelén szerepe a pajzsmirigy megfelelő működésében nélkülözhetetlen. Ennek fényében nem meglepő, hogy szelén hiányban az autoimmun pajzsmirigy gyulladás előfordulásának gyakorisága megemelkedik.
Fennálló pajzsmirigy betegség esetén jellemzően két esetben javasolt a szelén kiegészítő adása (autoimmun pajzsmirigy-gyulladás, valamint Basedow-kór), általában napi 200 mikrogramm dózisban. Fontos ugyanakkor szem előtt tartani, hogy normál esetben a szervezet napi 55 mikrogrammos szelén igénye változatos étkezéssel bőven biztosítható. A szelén terápiás tartománya az egyéb nyomelemekénél jóval szűkebb, toxikus koncentrációja jóval alacsonyabb.
Hazánkban a pajzsmirigybetegek körében igen népszerű, nagy dózisú, hosszú ideig tartó szelénpótlás kockázatai hosszú távon meghaladhatják annak előnyeit. Klinikai vizsgálatok alapján a napi 200 mikrogramm szelén tartós, éveken át történő szedése növelheti a 2-es típusú diabétesz kialakulásának a kockázatát. A pajzsmirigy működésre gyakorolt kedvező hatása ugyanakkor ennyi idő elteltével már nem számottevő.
A szelén kiegészítő alkalmazása ezért csak indokoltan és kúraszerűen javasolható. Hosszabb ideig történő szedése elsősorban például vegetáriánus diéta vagy egyidejű felszívódási zavarok fennállása esetén jön szóba. A szükséges terápiás mennyiség meghatározásához minden esetben ajánlatos kikérni kezelőorvosunk véleményét.