Csontritkulás (osteoporosis) kialakulása esetén a csontok tömege és mésztartalma jelentősen lecsökken. A változás csontszerkezet következményes minőségbeli romlásával jár. Ez hosszútávon megnöveli a spontán, kóros csonttörések kockázatát. A normál csontszövet állománya 25-30 éves korig fokozatosan gyarapszik, majd ezt követően a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis elindul a csontvesztés folyamata.
A csont szerkezetének lebomlását nőknél az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron szintjének csökkenése is befolyásolja. A változókorba lépő nők így 40-60 éves koruk között akár a normál csonttömegük egyharmadát is elveszíthetik. A csontritkulást sokszor úgynevezett néma kórnak is nevezik, hiszen az esetek legnagyobb részében nincsenek tünetei egészen az első csonttörések bekövetkeztéig.
Milyen állapotokban fokozottabb a csontritkulás kialakulásának valószínűsége?
- 45 éves kor felett, kifejezetten a nők esetében.
- Fennálló pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy vagy mellékvese betegség esetén.
- Hormonális eltérések: korai menopauza, petefészek eltávolítás esetén.
- Férfiaknál alacsony tesztoszteron szint esetén.
- Emésztési zavarok, különböző gyulladásos bélbetegségek esetén.
- Krónikus vese-, vagy máj betegség esetén.
- Családban korábban előforduló osteoporosis esetén.
- Dohányzás, mozgásszegény életmód esetén.
- Alkohol és koffeintartalmú italok nagy mennyiségű fogyasztása esetén.
- Egyoldalú táplálkozás, csökkent vitamin és ásványi anyag bevitel (D-vitamin, kálcium) esetén.
Tekintettel, hogy az esetek többségében a csontanyagcsere zavarok hátterében másodlagos megbetegedések (gyulladásos bélbetegségek, felszívódási zavarok, hormonális eltérések, vesebetegség) és gyógyszeres kezelés is állhatnak, így ezen folyamatok kivizsgálása, felmérése minden esetben endokrinológus szakorvos feladata.
